Talán még léteznek a világon hozzám hasonló elvetemültek, akik a könyvespolcuk alapját (is) megítélik az embereket. Tinédzser koromban ez volt az első, amit egy fiú szobájában szemügyre vettem, így aztán nem meglepő, hogy a saját könyvgyűjteményemre is nagyon kényes voltam: tematizált és ábécésorba rendezett köteteim – alapesetben – a szobám falára művészi gonddal felapplikált polcokon díszelegtek, de mivel persze nem csak dekorációs célt szolgáltak, tekintélyes kupacok gyűltek fel az éjjeliszekrényem, a tanulóasztalom és az asztalom körül is. Ezt hiába próbáltam kivédeni, időről időre visszamásztak a rendes helyükről a szobám minden sarkába.
Az alábbi könyvtárolási megoldásokat – és nem utolsó sorban a könyvtárakat, magukat – bárki megirigyelhetné, szemezgessetek közülük ti is!

Folytatás →