A művész lelkek, és az ő világuk

A művészek olyan mások. Ismerek, egy olyan férfit, ami majdhogynem elvontnak számít szerintem. De azt hiszem, minden művész, egy kicsit az. Neked vannak művész barátaid? Az egyik kedves barátnőm Kati vonzódik kicsit ezekhez a dolgokhoz.

Emlékszem, középiskolás voltam, mikor jártam körülbelül fél évig ipar művészeti iskolába. Hát meg kell, hogy mondjam, valahogyan az öltözködésük is másmilyen. Én azt gondolom, sokan a divat ismerete hiányában vesznek fel minden féle ruhát, vagy éppen aggatnak magukra, de az is előfordulhat, hogy a nagyobb figyelem miatt. Valahogy az öltözékén is látszik, ha valaki művész.

Már az iskolában is előfordult, hogy volt egy két színes egyéniség.

Ne gondold, hogy nekem bármi bajom is lenne velük, csak olyan mások.

A tervezőket például szeretem. Sőt, az egyik kedves barátom is tervező. Igaz nem pont a ruhák érdeklik, de itthon nem is biztos, hogy nagy jövője lenne ebben a szakmában. Számítógép segítségével tervez meg különböző megrendelésre ruhákat. Persze ő csak a tervezés részével foglalkozik, magát a ruhát, vagy bár mit, amit tervez, azt más készíti el. Nagyon érdekes dolgokat készít, ez a része, kimondottan tetszik.

Utoljára, amikor beszéltünk, éppen egy versenyre tervezett egyedi ruhát, a fellépő csoportnak.

Néha, ha nem valami nagyon elvont kiállítás van, még meg is szoktam nézni, sőt barátnőm unszolására, aki rajong ezekért a dolgokért, még el is szoktunk menni művész kávézóba. Mivel egy hónapban egyszer van csak ilyen összejövetel – ami számomra azért jó- és két nap múlva lesz az aktuális havi már várom, hogy Kati mikor kezd el nyaggatni miatta.wooden-motorbike-with-driver-253562_1280

Közben eltelt unalmas három nap, persze a művészkávézóba elmentünk, de meglepően jó volt. Most a motorosok volt a téma, a bőr, a vele való munka, tervezés… egész jól éreztem én is magam.

Az egyik fura figura, hosszú hajú, kicsit a rock, és a punk keveréke, talpig bőr szerkóban jött –így ő volt az alany- még egy igazán mutatós motoros cipő is volt rajta.

 

Soha nem éreztem magamban semmi művészetet, még igazán kreatívnak sem mondhatom magam, sőt az ollót sem veszem szívesen a kezembe, ha nem muszáj. Én mindig is a sport szerelmese voltam. Nem tudok egy helyben megmaradni, mindig mozgásban vagyok, de Kati kedvéért természetesen egy hónapban egyszer –ha nem sikerül kibújni alóla- akkor elkísérem, cserébe pedig ő eljön velem néha egy-egy meccset megnézni.

 

A hozzászólás nem engedélyezett.