Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nem azok az emberek közé tartoztam, akik tudták gyerekként, hogy mik szeretnének lenni, ha felnőnek.? Te emlékszel rá, hogy még mi szerettél volna lenni?
Az első elképzelések
Annyi minden szerettem volna már lenni, hogy csak, na. Mindig voltak sláger szakmák, amik éppen tetszettek.
Ha az emlékeim nem csalnak, akkor, mint sokan abban az időben, sztyuárdesz szerettem volna elsőként lenni. Sokszor el is képzeltem, amiket a filmekben láttam, hogy milyen lesz majd repülni.? Vajon tetszeni fog-e, és a szokásos pilóta kosztümömben hogyan fogok fel alá sétálgatni. Vicces gondolatok, még utólag is mosolygok, amikor felidézem.
Persze, az idő múlásával, ez a gondolatom, nem annyira volt szimpatikus, és a követelmények sem tetszettek, így lemondtam róla. Aztán, a következő az volt, hogy kutyakozmetikus leszek. Ez ismét biztos sokak arcára mosolyt csal, de tényleg ez volt az álmom. Emlékszem, a szüleimtől az egyik születésnapomra még egy könyvet is kaptam, ami arról szól, hogy hogyan kell a kutyákat megnyírni, és hogy mit miért kell csinálni, és hogyan? Már csak egy kutya hiányzott, az idilli álmomhoz, akin gyakorolhatnék. Gondolom, a sors hozta úgy, hogy véletlen se legyen kutyám, igaz szerencsétlennek, biztosan büntetés lett volna, a tízemeletes hetedik emeletén tölteni az életét, a négy fal között.
Mindig is szerettem az állatokat. Volt papagájom, aranyhörcsögöm, húsvéti nyulam, de még halaim is. Nyúl több alkalommal is, volt köztük szobatiszta is, nagyon helyesek voltak.
Azért az emeletes ház, nem egy állatbarát otthon, erre, ahogy nőttem én is rájöttem, persze előtte győzködtek, de nem túl sok sikerrel, és sajnáltam őket.
A jövő körvonalai
Miután, a gyerekkori álmok kezdtek elhalványulni, és el kellett komolyan gondolkodnom azon, hogy mit is szeretnék magammal kezdeni, kezdtem úgy érezni, hogy lassan felnövök. Azért, azt gondolom, kevesen tudják eldönteni, az általános iskola utolsó éveiben, hogy mi az a munka, amit szívesen dolgoznának, egész életük során csinálni szeretnének.? Te tudtad mi akarsz lenni, 14 évesen?
Tovább kellett tanulni, szakmát kellett választanom, végül a informatika mellett döntöttem. Azt gondoltam, azét innen csak lehet valami jövő, és ha nem is akarok ebben a szakmában dolgozni, azért hasznos dolgot tanulok.
A középiskolai évek
Az első két évről, különös dolgot nem tudok mesélni. Új iskola, új barátok, beilleszkedés, tanulás. Az elején elég sokan voltunk, majd 35, és mindenki vad volt, éretlen, és persze elég rossz is, a maga módján. A tanárok, sora feladták, de az első év felénél, az osztály bontása, és pár gyermek eltanácsolása után, kezdett, a helyzet normalizálódni. Második évre, teljesen összecsiszolódtunk, és jó kis csapat lett belőlünk. Nagyon jó osztályfőnökünk volt, kiállt mindig mellettünk.
A középiskolai vizsgát sikeresen letettem, persze voltak tantárgyak, amiket kimondottan nem szerettem, de nem kívánságműsor volt.
Nyelvet viszont szerettem tanulni. Németből nem is kellett vizsgát tennem, hiszen már 17 évesen, középfokú nyelvvizsgám volt.
Természetesen, a szüleim segítségével, tovább tanultam, és főiskolára mentem.
A nagybetűs élet
A beilleszkedés nem ment nehezen, hiszen már előtte kollégista voltam, és könnyű dolgom volt. Persze, azért voltak nehézségek. Az ebéd, valami förtelem volt, így második évben már közösen a csajokkal, úgy döntöttünk, hogy lakást bérelünk, és magunk főzünk, és vásárolunk olyasmit, amit megeszünk.
Itt kezdtem érezni, hogy hamarosan felnőtté válok. Elkezdtem a tanulás mellett, magán órákat is adni, és még nyelvet tanulni.
A meglévő angol, és német mellé, mivel mindig is szerettem volna megtanulni olaszul, beiratkoztam egy budapesti nyelviskolába, hogy megtanuljak olaszul.
Már alig vártam az órákat. Szüleim, lelkesedésemet támogatva, születésnapomra, egy olasz egy hetes nyaralással leptek meg. Mikor a csajoknak elújságoltam, teljesen fel voltak dobva, és ki ne lenne oda a nap barnította, sármos olasz férfiakért, a tengerpartért, megbeszéltük, hogy ők is csatlakoznak hozzánk, így négyen utazunk majd.
Nagyon vártam, a fősui végét, és a nyarat. Július közepén foglaltunk szállást, az mindenkinek jó időpont volt, a nyár kellős közepe, forróság, tengerpart.
Soha nem ültem még repülőn, így rettenetesen izgultam, hogy milyen érzés lesz, vajon bírni fogom-e? De el kell, hogy mondjam, csodás érzés volt repülni, szikrázó napsütésben, mindenek felett, és minden olyan picinek tűnt onnan fentről. Már ez az élmény megalapozta a nyaralásunkat.
A tengerpart gyönyörű volt, a homok puha… életem egyik legmeghatározóbb élménye volt.
Legszívesebben haza se jöttem volna. A főiskolát elvégeztem, de még mindig nem tudtam, hogy mit is kezdjek magammal igazán?. Diplomával a kezemben, hazaköltöztem Budapestre.
Sok helyre beadtam az önéletrajzomat, de a megfelelő állás, csak nem akart az ölembe hullani. Mivel az idő folyamán, az olasz nyelvet is elég jól elsajátítottam, úgy döntöttem, hogy teszek, egy olasz nyelvvizsgát is, és a három nyelv megfelelő ismeretének a segítségével, biztosan felvesznek valami jó helyre?.
Körülbelül fél év után, behívtak, egy elég jól menő céghez, egy elbeszélgetésre. Nagyon vártam a találkozót, reményekkel teli, mert tudtam, hogy jó hírű cég, és mindig fejlesztenek valamit, terjeszkednek. Az elbeszélgetésen, nagyon megdöbbentem, mikor bemutattak, egy olasz fiatalembernek, akivel társalognom is kellett, természetesen olaszul. Nagyon kedves, szimpatikus volt, kevés szakmai nyelvet használva, de nagyon jól megértettük egymást. Persze, nem vártam, hogy azonnal kapjak választ, de reménykedtem kicsit, hogy a 15 jelentkezőből talán én leszek a számukra megfelelő.? Talán két nap múlva telefonáltak, mikor közölték, hogy átestem az első fordulón, és be kellene mennem egy próbanapra.
Ma már határozottan kijelenthetem, hogy van munkám. A cég meghatározó munkatársa lettem. Nagy szerencsém volt, hogy tanultam olaszul, mert ez volt a mellettem szóló érv, és hogy az új olasz partnernek is én voltam a legszimpatikusabb.
Tehát összesítve, elmondhatom, megérte tanulni, és több nyelvismeretet szerezni. Mostanra betérült a sok tanulás, hiszen, egy jó munkahelyem van, és lassan haladok, a ranglétrán is felfelé. Úgy érzem, az életem végre a sikeres mederben van.
A hozzászólás nem engedélyezett.