Köszönjük neked Piroska néni papa kipótolt fogsorát!

Egy kiállítás megszületésének folyamata nagyon érdekes egészen attól, hogy megszületnek az ötletek addig, hogy az ember a galériában kiakasztgatja a falra a képeket. De nálunk a folyamat legizgalmasabb része mégis az, mikor meghívom a nagyszüleimet az aktuális kiállításomra. Hogy miért? Had meséljem el például a legutolsó ilyen alkalmat:

Nagyon nagy szerencsém van, mert nekem még minden nagyszülőm él. Így, 30 felett elmondhatom, hogy ez már-már kuriózumnak számít. Mikor a barátaimmal beszélgetünk erről, mindig nagyon irigyek lesznek, mert sokuknak már egy sincs. Nekem, nem elég, hogy mind él, de vannak tartalékok is, hiszen az apai nagyszüleim elváltak és mind a ketten újraházasodtak azóta. Az is nagy szerencse, hogy teljesen normális viszonyban van mindenki mindenkivel, így ha van egy családi esemény, nem kell feszengenünk, vagy eldöntenünk, hogy ki jöjjön el éppen vagy ki ne.

Múltkor volt egy kiállításom a Gál Imre Galériában és büszke nagyszülőként ott voltak mindannyian. Mindkét papa, mindkét mama és a pótpapa és pótmama is. Nagyon büszkék rám, hogy ilyen magas szinten megy a festés, így mindig örömmel tölt el, mikor átadhatok nekik egy meghívót a következő bemutatómra. Ilyenkor mindig végig kell járnom mindegyiküket személyesen és egy fél napos traccsparti keretén belül kell őket meginvitálnom. Mert persze fel is hívhatnám őket és telefonban is lerendezhetném a dolgot, de tudom, hogy mennyire fontos ez nekik és mennyire élvezik, mikor megyek. Ilyenkor mindig megfőzik a kedvencemet egyfajta lekenyerezésként. Mert ha megyek, mindig kitalálnak valamit, amiben segíteni kell. Sári mama például folyton arra panaszkodik, hogy a szolgáltató visszaveszi a tv csatornákat és őt átverik, mert harminc csatornáért fizet, pedig csak 26-ot tud nézni. Mindig türelmesen meghallgatom, és nem lombozom le azzal, hogy ő állítja el a tévét, egyszerűen csak megkeresem neki a csatornákat és béke van egy ideig. Legalább, a következő kiállításomig. A másik vonalon már komolyabb problémák vannak, mert ott nagyban megy az internetezés. Én nagyon büszke vagyok rájuk, komolyan mondom, mert például anyukám be se tudja kapcsolni a laptopot és az okos telefont is csak hallomásból ismeri, pedig egy generációval fiatalabb, a nagyszüleim meg 70 fölött simán utazásokat foglalnak a neten és a közösségi oldalon is garázdálkodnak, többet is, mint kellene. Nagyon modern nagyszülők és néha komolyan mutatnak újat még nekem is, de nyilván, ők sem profik teljesen, ők is „elnyomkodják”, vagy van, hogy nem tudják pontosan, hogyan keressenek rá egy-egy dologra.

Mikor utoljára voltam, akkor például mama azt találta ki, hogy a papa fogait meg kell csináltatni. Ez egy titkos projekt, mert papa nagyon fél a fogorvostól, de a szomszéd Piroska néninek most csinálták meg és valami elképesztően szép lett, mint megtudtam. Viszont, mivel mama és a Piroska néni rivalizálnak, így nem lehet ám megkérdezni, hol csináltatta, mama ki akarja nyomozni a neten.

Mikor odaértem, épp a Google-ben garázdálkodott. Majdnem bepisiltem a nevetéstől, mikor megláttam, hogy arra keresgél, hogy „hol csináltatta Piroska a fogát”. Mikor rákérdeztem, hogy szerinte ezt a Google-nek honnan kéne tudnia, felvilágosított, hogy mire megy ki a játék. És arról is, hogy szerinte a kereső mindent megtalál, hiszen mindent tud, csak sok találatot kell megnézni.

Mikor kimulattam magam, megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ez így nem fog menni, de a végén jobbnak láttam, ha inkább együtt keresgélünk, mert a végén még nem lesz a papának új foga. Megpróbálkoztam néhány normális keresőszóval és máris sokkal jobb eredményre jutottunk. Már nem csak egy csomó fogorvosi rendelőt találtunk, de sok-sok hasznos információt is arról, hogy mik a fogpótlás fajtái, és hogy milyen lehetőségek vannak, mennyi pénzért a fogsor rendbetételre.

Együtt csodálkoztunk, hogy milyen sok már a lehetőség és hogy a képek alapján milyen természetes szép eredményeket lehet elérni. Végül is egy idő után kiderült, hogy a Piroska nénié nem is olyan szép, mert vannak sokkal természetesebb megoldások is. És, mivel mama a nyomozó azt is kiderítette furmányos módon, hogy mennyit költött rá, így már abban is tudtunk versenyezni, hogy olcsóbbat találjunk, mint Piroska néni.

Néha nem értem, hogy mi értelme van ennek a rivalizálásnak, minden esetre mivel nem sokszor megyek, így kis dózisban jól elszórakoztat ez a viszálykodás. Mikor ez előtt utoljára jöttem, beléjük botlottam a sarkon és esküszöm azon vitatkoztak, hogy kinek jobb a bevásárló szatyra. Ez egy fokkal még mindig jobb, és legalább a papa is profitál belőle valamit, mert ő napi szinten hallgathatja a vitákat, ez egyfajta kártérítés lehet neki.

Lényeg a lényeg, találtunk egy klinikát Budapesten, ahol a fogpótlás fajtáinak széles köre elérhető nagyon kedvező áron, és még nekem is, aki papával egyetemben nagyon félek a fogorvosi kezelésektől, szimpatikus volt, amit az oldalon olvasgattam, még kedvet is kaptam, hogy elmenjek egy kontrollra. Nagyon igényesen és széles körűen tájékoztatják a leendő betegeket, mama pedig roppant mód élvezte, hogy online is be lehet jelentkezni, mert így a papának tényleg nem kell szólni, csak később, ha jó passzban találja.

Hát így telnek nálunk a kiállításaimra a meghívások. Azóta Papának készen van a foga. Persze erről nem kaptam külön tájékoztatást, pedig a közreműködésemért cserébe szerintem megérdemeltem volna, hogy mama szóljon, hogy ennyire gyorsan ment és bár Piroska néniét nem láttam, mama hangulatát elnézve biztosan szebb és olcsóbb is lett a végére, mint az övé.

Minden esetre papa nagyon széles vigyort eresztett, miközben a képeimet nézte, és nekem ez mindent megért. Bár megnéztem volna az arcát, mikor mama prezentálta neki a tervét, de minden jó, ha a vége jó, ahogy a mondás tartja.

És ha még én is elmegyek a jövő heti időpontomra, amit még akkor kértem, mikor a mamával kommandóztunk, akkor kijelenthetem, hogy beérett a gyümölcse a tizenéves hadiállapotnak mama és Piroska néni között.