Generációváltás egy kis családi műhelyben nagy bajjal járhat
A barátom családja hosszú ideje foglalkozik restaurálással. Mind a két szülője végzett restaurátor művész, az apukája a fához ért, anyukája a szövetekhez, így kézenfekvő, hogy antik bútorokat, tárgyakat raknak rendbe az otthoni kis műhelyükben. Ezzel nincs is semmi baj, tekintve, hogy az régi, elegáns bútoroknak mindig lesz piaca, azonban ők úgy tervezték, hogy egyszer majd a fiuk veszi át a vállalkozást, így az ő megélhetése is hosszú távra meg lesz oldva. A generációváltás azonban mindig egy elég rizikós dolog, főleg akkor, ha a fiatal nem igazán kíván az idősebb nyomdokaiba lépni, mert mondjuk teljesen mással akar foglalkozni. Itt is ez a helyzet, a barátom a háta közepére se kívánja az egészet, teljesen más irányban tervez tovább haladni, ez viszont állandó konfliktust szül.
Már gyerekkorától kezdve be volt vonva a munkába, így szépen lassan az évek elmúltával tökéletesen beletanult a szakmába, még úgy is, hogy nincs róla végzettsége. Persze, amíg kicsi volt, addig a közelébe se engedték például veszélyes gépeknek vagy vegyszereknek, de ahogy cseperedett, úgy tudott egyre több mindent megcsinálni. Végül eljött az idő, hogy az érettségi után elküldjék egyetemre, és egyértelmű volt, hogy restaurátornak szánják, azonban ő teljesen mást akart. Sokkal jobban érdekelte a marketing és a pénzügy, és hallani sem akart arról, hogy folytassa a restaurátor munkát. Valahol értem is, hiszen szinte felemésztette a gyerekkorát a munka, így egyáltalán nem csoda, ha megutálta. Ekkor költözött el otthonról, alig 20 évesen. A viszony azóta is egy kissé kusza, de azért ez egy extrém nehezen menő generációváltás kísérlet.
Egy ideje újra elővették a témát, mivel a szülők már lassan elkezdenének készülni a nyugdíjas éveikre, de a barátom továbbra sem igen tudja elképzelni így a jövőjét. Én nem vagyok az a fajta, aki szívesen beleszól mások dolgába, de itt egyszerűen már nem tudtam tétlenül nézni, ahogy megeszik egymás lelkét, pláne úgy, hogy szét is szakad a család. A szülőkkel is jóban vagyok kiskorunk óta, szóval duplán fájdalmas nézni. Egy kicsit elkezdtem kutakodni, hogy elakadt generációváltás esetén hova lehet egyáltalán fordulni segítségért. Keresgélés közben találtam néhány értékelhetőbb és sok teljesen haszontalan dogot is, azonban mindig lehet drágakövet lelni a koszban. Ráakadtam egy olyan cégre, amelyik kifejezetten ilyen, nehéz generációváltásokkal foglalkozik, ezeket segít elrendezni, kibékíteni a feleket. Kicsit önállósítottam magam, és meglátogattam a szülőket, hogy megmutassam nekik a felfedezésemet, hátha segít.
Innentől természetesen rájuk és a cégre bíztam a dolgot, mert tényleg úgy éreztem, hogy már így is sokkal mélyebben belefolytam, mint illene, ettől függetlenül hálásak voltak a segítségért, mert nekik eszükbe se jutott ilyesmi. A barátom viszont kissé megsértődött, és egy ideig nem hallottam felőle. Fél évvel később találkoztunk újra, és rögtön azzal kezdte, hogy bocsánatot kért, amiért hülye volt és berágott rám. Elmesélte, hogy a közbenjáró cég jól végezte a dolgát, és találtak kompromisszumos megoldást. Ő, mint tulajdonos fogja átvenni és marketingelni a céget, amit mindig is akart, viszont kénytelen lesz bővíteni és embereket felvenni, hogy tovább tudjon működni. Azt mondta, hogy ez egyáltalán nem zavarja, mert, mindig is egy hasonló kihívást keresett, szóval még jól is jött ki, hogy belenyúltam a dologba. Ha másnak is hasonló gondokat okoz a generációváltás, akkor ezután is javasolni fogom az emlegetett vállalatot, mert amiről én azt hittem, hogy veszett ügy, azt ők valahogy mégis sikeresen összerakták.
Generációváltás egy kis családi műhelyben nagy bajjal járhat
A barátom családja hosszú ideje foglalkozik restaurálással. Mind a két szülője végzett restaurátor művész, az apukája a fához ért, anyukája a szövetekhez, így kézenfekvő, hogy antik bútorokat, tárgyakat raknak rendbe az otthoni kis műhelyükben. Ezzel nincs is semmi baj, tekintve, hogy az régi, elegáns bútoroknak mindig lesz piaca, azonban ők úgy tervezték, hogy egyszer majd a fiuk veszi át a vállalkozást, így az ő megélhetése is hosszú távra meg lesz oldva. A generációváltás azonban mindig egy elég rizikós dolog, főleg akkor, ha a fiatal nem igazán kíván az idősebb nyomdokaiba lépni, mert mondjuk teljesen mással akar foglalkozni. Itt is ez a helyzet, a barátom a háta közepére se kívánja az egészet, teljesen más irányban tervez tovább haladni, ez viszont állandó konfliktust szül.
Már gyerekkorától kezdve be volt vonva a munkába, így szépen lassan az évek elmúltával tökéletesen beletanult a szakmába, még úgy is, hogy nincs róla végzettsége. Persze, amíg kicsi volt, addig a közelébe se engedték például veszélyes gépeknek vagy vegyszereknek, de ahogy cseperedett, úgy tudott egyre több mindent megcsinálni. Végül eljött az idő, hogy az érettségi után elküldjék egyetemre, és egyértelmű volt, hogy restaurátornak szánják, azonban ő teljesen mást akart. Sokkal jobban érdekelte a marketing és a pénzügy, és hallani sem akart arról, hogy folytassa a restaurátor munkát. Valahol értem is, hiszen szinte felemésztette a gyerekkorát a munka, így egyáltalán nem csoda, ha megutálta. Ekkor költözött el otthonról, alig 20 évesen. A viszony azóta is egy kissé kusza, de azért ez egy extrém nehezen menő generációváltás kísérlet.
Egy ideje újra elővették a témát, mivel a szülők már lassan elkezdenének készülni a nyugdíjas éveikre, de a barátom továbbra sem igen tudja elképzelni így a jövőjét. Én nem vagyok az a fajta, aki szívesen beleszól mások dolgába, de itt egyszerűen már nem tudtam tétlenül nézni, ahogy megeszik egymás lelkét, pláne úgy, hogy szét is szakad a család. A szülőkkel is jóban vagyok kiskorunk óta, szóval duplán fájdalmas nézni. Egy kicsit elkezdtem kutakodni, hogy elakadt generációváltás esetén hova lehet egyáltalán fordulni segítségért. Keresgélés közben találtam néhány értékelhetőbb és sok teljesen haszontalan dogot is, azonban mindig lehet drágakövet lelni a koszban. Ráakadtam egy olyan cégre, amelyik kifejezetten ilyen, nehéz generációváltásokkal foglalkozik, ezeket segít elrendezni, kibékíteni a feleket. Kicsit önállósítottam magam, és meglátogattam a szülőket, hogy megmutassam nekik a felfedezésemet, hátha segít.
Innentől természetesen rájuk és a cégre bíztam a dolgot, mert tényleg úgy éreztem, hogy már így is sokkal mélyebben belefolytam, mint illene, ettől függetlenül hálásak voltak a segítségért, mert nekik eszükbe se jutott ilyesmi. A barátom viszont kissé megsértődött, és egy ideig nem hallottam felőle. Fél évvel később találkoztunk újra, és rögtön azzal kezdte, hogy bocsánatot kért, amiért hülye volt és berágott rám. Elmesélte, hogy a közbenjáró cég jól végezte a dolgát, és találtak kompromisszumos megoldást. Ő, mint tulajdonos fogja átvenni és marketingelni a céget, amit mindig is akart, viszont kénytelen lesz bővíteni és embereket felvenni, hogy tovább tudjon működni. Azt mondta, hogy ez egyáltalán nem zavarja, mert, mindig is egy hasonló kihívást keresett, szóval még jól is jött ki, hogy belenyúltam a dologba. Ha másnak is hasonló gondokat okoz a generációváltás, akkor ezután is javasolni fogom az emlegetett vállalatot, mert amiről én azt hittem, hogy veszett ügy, azt ők valahogy mégis sikeresen összerakták.