Cre Art Blog

Már több mint egy évtizedes múlttal dicsekedhet a cégünk, és reményeink szerint ez a piacképesség meg is marad sokáig. Szándékosan nem említem a cégünk nevét, mert most nem ez a fontos. Inkább egy tapasztalatot szeretnék megosztani röviden. Mivel nem egy új vállalkozásról beszélünk, remélem a hitelesség elég okot ad arra, hogy elfogadható tanácsot adjunk.

Fizikai veszélyforrások.

Mivel, egy motoros futárszolgálatról beszélünk, mert ez a fő profilja a vállalkozásunknak, így fokozott figyelmet kell fordítanunk, munkatársaink biztonságára. Kiemelten fokozott veszélynek vannak kitéve minden nap munkavégzésük idején. Cégünk minden tőle telhetőt elkövet azért, hogy minimalizáljuk a balesetek, és a sérülések számát. Sajnos sok esetben nem tudjuk kikerülni azokat a forgalmi szituációkból adódó baleseteket, aminek ki vannak téve kollégáink. Aki kipróbálta mér a motorral való közlekedést, tapasztalhatta, hogy igen veszélyes lehet, hiszen egy az autókkal ellentétben instabilabb de fürgébb járműről van szó. Ezért a sérülések is könnyebben előfordulhatnak.  Viszont éppen ezért mindent el kell követnünk, mint munkaadóknak, hogy ezeket minimalizáljuk.

Óvintézkedések.

Pár mondatban összefoglalnám azokat az óvintézkedéseket, amiket cégünk alkalmaz a balesetek elkerülése érdekében, vagy a bekövetkezett balesetek, legkisebb sérülésre törekvésének érdekében. Esetekben a károk enyhítése érdekében.

Felelős munkaadóként, minden esetben, ha új munkatársat veszünk fel, egy úgynevezett teszt munkát végeztetünk vele. Ennek a tesztmunkának az a lényege, hogy felmérjük, mind a vezetési tudását, mind pedig a stressz tűrőképességét a leendő dolgozónak. Ez azért is fontos, mivel a futárszolgálatok egyik ismérve a pontosság, és a gyorsaság, ezért munkájuk során egy megemelkedett stressz helyzetben végzik a feladataikat, és ezt a közlekedésben kell kontroll alatt tartaniuk. Amennyiben, ezeknek a teszteknek, (amiket megjegyzem, szakember bevonásával végzünk), megfelelnek, abban az esetben egy élet, és baleset biztosítást kötünk rájuk. Munkába állásuk előtt, egy speciálisan erre a munkára összeválogatott védőfelszereléssel szereljük fel őket. Ha ez megtörtént, csak akkor állhatnak munkába. Ezeknek a védőfelszereléseknek használatát, nagyon szigorúan betartatjuk, és ellenőrizzük. Cégünk komoly összegeket fordít a biztonságos munkavégzésre, és dolgozóink testi épségére, ezért nem engedhetjük meg, hogy hanyagság miatt ezt bárki is semmibe vegye. Ennek az eredménye, hogy több gyártó is felkért hogy teszteljük termékeiket. Védőfelszereléseket, amiről a dolgozóink, mint felhasználók elmondhatják a véleményüket, és a kritikájukkal segíthetnek a fejlesztésekben. Így ők is magokénak tudhatják a piacon megjelenő legújabb védőfelszereléseket.

Tesztelés.

Gyártó cégek mindenféle védőruházattal, és különböző védőfelszerelésekkel látják el dolgozóinkat, hogy véleményezzék azokat és teszteljék a mindennapos használatban. Egy motoros kabát, vagy nadrág esetében, rengeteg szempontot figyelembe kell venni a külsőségeken kívül. A kényelmes viselés, és a védőképesség elengedhetetlen, és ezt csak ilyen formában lehet kipróbálni. Nagyon fontosak a bukósisak tesztek, amik azért egy kicsit másként működnek a tesztelési folyamatban. Hozzánk csak törésteszt elvégzését igazoló dokumentációval kerülhet további tesztelésre. Mi tulajdonképpen a kényelmi, a praktikai oldalról vizsgáljuk ezeket a sisakokat. Ez nagyon fontos, hisz egy ilyen kockázatnak nem tehetjük ki a dolgozóinkat. Mivel fokozottan figyelünk ezekre a dolgokra, ezért a teszteket megrendelő cégekkel kötött szerződésekre is fokozott figyelmet fordítunk. Ez nem is lehet másként.

Eredményes biztonság.

Azzal a szemlélettel, amivel a dolgozóink biztonságát szavatoljuk, elértük, hogy a védőfelszereléseket gyártó cégek egyre nagyobb bizalommal, fordulnak hozzánk, és szakértői véleményként kezelik azokat a kritikákat, amiket munkatársaim fogalmaznak meg a termékeikről. Sok esetben változtatásokra tudtunk véleményt formálni, és vélemények tükrében került a piacra az adott termék. Ezek mindig büszkeséggel töltik el mind a munkatársaimat, mind pedig engem, hisz részesei lehettünk ennek a nagyon fontos iparágnak. Mert a biztonság az első

Sokan végig sem gondolják, hogy milyen lesz majd kint?. Vajon bírni fogják? Vagy ha itthon hagyjuk a szeretteinket, akkor mi lesz?

Számtalan kérdés merül fel

Mielőtt nekivágunk egy külföldi útnak, mindenképpen sok dolgot kell végiggondolnunk. Mik fognak kelleni, a kinti munkához, milyen papírok lesznek szükségek hozzá?

Minden papírunkat le kell fordíttatni német nyelvre. Az önéletrajzokat, a bizonyítványokat is. Szükségünk lesz, egy olyan TB kártyára, ami külföldön is érvényes lesz. Ami fontos, némi pénz is szükséges, hiszen, az utazás költségekbe fog kerülni, és kint sem lehetünk pénz nélkül.

A leendő munkánktól függően lesz szükségünk ruhára is. A pincéreknek, és a szakácsoknak általában munkaruhája van. A szobalányoknak is előfordul, de ez inkább csak a nagyobb hotelekben, szállodákban. Azok az alkalmazottak, akik a háttérmunkát végzik, mint például egy szobalány, vagy kézilány, nekik nem szükséges általában, vagy a kisebb panziókban sem.

A honvágy

Sokan nem is gondolnak bele, hogy honvágyuk lesz majd, ha kimennek dolgozni külföldre. Nem lesz kihez szólni magyarul. A szerencsésebbek azért olyan helyre kerülnek, ahol vannak más magyarok is. Nem elég, hogy nem hallunk magyar beszédet, de ha van egy kis időnk, hogy rádiót, vagy tévét nézzünk, az sem lesz magyar. Sokan erre nincsenek felkészülve.

Ha elvállalunk egy munkát, akkor nem akkor jövünk, megyünk, amikor mi szeretnénk. Megvan, hogy mikor nem dolgozunk, melyik a szabadnapunk, aznap, természetesen, azt csinálunk, amihez kedvünk van. De haza nem tudunk jönni, mert messze vagyunk otthonról általában. Ha szerencsénk van, akkor egy, vagy két hónap után, egy pár szabadnapot egyben megkaphatunk, így lehetőségünk nyílik arra, hogy kicsit haza látogassunk. Persze, ez ismét plusz pénzünkbe fog kerülni, ezért érdemes mindenképpen átgondolni.

A pénzért mindent

Az egyik ismerősöm mondta mindig ezt. Ő folyamatosan kijárt dolgozni külföldre, közben a családja szép lassan eltávolodott tőle, és minden fontos eseményről lemaradt, a gyerekek első pár évében. Azért mérlegelendő, hogy biztosan megéri-e kimenni? Vagy ha már nincs más lehetőségünk, akkor teremtsünk olyan feltételeket, ha hosszabb távon gondolkodunk, hogy a családot is ki tudjuk vinni magunkkal.

Ha erre nincsen lehetőség, akkor azért sok mindent át kell gondolni.

Persze, fontos a pénz, a megélhetéshez szükséges, de minden áron?

Hová menjünk dolgozni

Nem is egy ismerősöm választott rosszabbnál rosszabb helyeket. Hogy miért? Az egyik házaspár ismerősöm Hollandiába tervezte, hogy ki megy dolgozni. Mindezt autóval gondolták megtenni. Az már nem is mondom, hogy nem egy fényes, új autóról volna szó. Mindezt tették, tél elején, amikor indulás után, már a határnál elakadtak, mert közölték velük, hogy hólánc nélkül nem mehetnek tovább. Ezt a gondot, a benzinkúton meg is oldották, de aztán jött sorra más is tovább. A történet lényege, hogy pár napot kint töltöttek, azt gondolták, hogy elég lesz, és találnak majd munkát gyorsan kint. Hát az itthon eladott dolgokból összerakott kis pénz, hamar elfogyott, és a hazaútra sem maradt nekik. Úgy tudtak visszajönni, hogy a számlájukra tettek a szülők pénzt, hogy nem ragadjanak odakint.

Tehát, ha ki is szeretnénk menni dolgozni, nem feltétlenül muszáj, a világ másik végére menni.

Az ausztriai munkák ilyen szempontból, tökéletesen megfelelnek. Persze, attól függ, melyik része, de még sem olyan távolságra van, mint Hollandia! Számos munka közül tudunk válogatni, a lehetőségek tárháza igen széles. Az osztrákok, szeretettel várnak minden dolgozni kívánó magyar embert.

Mindig is nagy álmom volt, hogy eljussak, egy igazi nagy koncertre. Arra a nagy csápolós, több ezresre gondolok. Még soha nem voltam ilyenen, te voltál már?

A névnapi ajándék

Évekkel ezelőtt az egyik nyáron, jött Budapestre, a párom egyik kedvenc együttese. Sokat tanakodtam, hogy mit is adhatnék neki névnapjára ajándékba, ami igazán jó lehet, és aminek örülne is? Nyár közepén van a névnapja, a koncert utána hét héttel volt. Szóval úgy döntöttem, megreckírozom, és befizetem, egy ilyen koncertre. Én nem tudtam vele elmenni, mert a kisfiúnk akkor volt pici baba, de azt gondoltam, neki remek ajándék lesz. Meg is vettem elővételben a jegyet interneten, és kinyomtattam neki. Aztán a nevezetes napon, egy borítékba téve adtam neki oda. Először még viccelődött is, hogy mi ez, pénzt kap ajándékba?Aztán amikor egy papírt talált benne, már tudta hogy nem, és jegy formája is volt, csak amíg nem vette ki, nem tudta elolvasni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit szól hozzá? Miután elolvasta, és felismerte, nagyon örült neki. Kicsit izgultam, hogy nem lesz e gond, hogy én nem megyek, de be kell, hogy valljam, én amúgy sem szeretem a rock zenét, ez az ő egyik „világa”. Én nem vagyok az a hajrázós típus.

Emlékszem, a napra, mikor a koncert volt. Gyönyörűen sütött a nap. A koncert későn volt, a naplementében indult el Budapestre. Könnyű nyári szellő fujt, pont koncertnek megfelelő. Minden nagyon remekül sikerült, összehaverkodott egy társasággal, és remekül érezte magát.

Közös koncert

Most úgy tervezzük, hogy közösen megyünk koncertre. Mivel a baráti társaság elég nagy, így sokan mennénk együtt. Ahogy számolgattuk, úgy harmincan biztosan lennénk, de akkor már érdemes azon elgondolkodni, hogy buszt béreljünk.

A buszbérlés költségét szétosszuk annyi felé, ahányan megyünk, és akkor az nem lesz megterhelő senkinek sem. Így nem lesz az sem probléma, ha valaki elfárad, de még vezetnie kellene hazafelé, vagy netán nehogy bealudjon hazafelé.

Nem vagyunk egy nagyon ivós csapat, de azért biztos, hogy el fog fogyni pár doboz sör, és akkor még az is gond lenne, hogy aki vezet, nem ihat.

A koncert Bécsben lesz, így azért az út is pár óra. Azért ezt oda vissza levezetni, főleg egy pörgős koncert után éjszaka! Hát én sem szeretném.

Bár azon is gondolkodtunk, ha már elmegyünk, akkor lehet ott kellene aludni Bécsben, valami olcsó panziót keresni. Így akkor nem kell vissza rohanni, és még másnap indulás előtt tudnánk egyet sétálni a városban. Én még úgy sem láttam Bécs nevezetességeit, és a csapatból nem vagyok ezzel egyedül. Szerintem, a többiek is örülnének neki.

Ebben az esetben, viszont úgy intéznénk a buszbérlést, hogy csak a busz kérjük, de sofőrt nem, ha lehetséges, ennek utána kell járni még? Így a költségek nem nőnének, csak egy kicsivel, a busz éjszakázása miatt, de sofőr költséget viszont nem kellene fizetnünk.

Egy vezető simán elég oda vissza, ha bevállalja valaki, mert a vezetési idő is bőven beleférne. Talán ez még jobb is lenne, mintha csak jönnénk, meg mennénk.

Már nagyon várom, hogy ott legyünk, hiszen ez lesz az első közös koncertünk.  Már csak pár hónap van hátra, addig pedig hangolódunk az estére.

Gyerekkorom óta az volt a vágyam, hogy festő legyek. Persze, tudom nem minden álom teljesül. Tudtam, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy sikerüljön.

Az álmom

Általános iskolás voltam, mikor a rajztanárom felfigyelt az általa vélt tehetségemre. Adott is egy papírt, hogy adjam oda a szüleimnek, hogy javasolja, hogy rajz szakkörre járjak.

Persze, nem álltak a tanulásom útjába, így hetente két alkalommal jártam szakkörre.

Egyre jobban kezdett körvonalazódni a rajz iránti érdeklődésem. Persze voltak dolgok, helyzetek, tárgyak, amiket nem szerettem ábrázolni, de mindent meg kellett tanulni.  A csendélet nem az én stílusom volt.

Felső tagozatban, mikor a továbbtanulás már szóba került, mindenképpen művészeti iskolába szerettem volna menni, amiben persze támogatta szüleim.

A főiskola szárnyakat adott, a művészetemnek. Mindent szerettem, ami új volt, és ami már, mint amit eddig tanultam. Amikor pedig bekerültem, minden új volt!

Emlékszem, soha nem hittem volna, hogy képes leszek, pucér embert rajzolni. Persze, csoportokra voltunk osztva, mindenkinek, az ellenkező nemet kellett ábrázolnia. Nekünk, egy helyes, izmos felső testű, szikár fiatal férfit kellett ábrázolni. Iőbe telt, míg el tudtam vonatkoztatni a tekintetétől, a csodás barna szemeiről. Imádtam portrét rajzolni.

Művészet, mint életpálya

Hát nem gondoltam, hogy könnyű lesz az élet, de azt sem, hogy ilyen nehéz lesz. A művész emberek nem nagyon kelendőek.

Volt pár festményem, amiket még az iskolás évek alatt készítettem, és egy kis ismeretség során, bekerültek a képeim, egy galériába, ahol fiatal tehetségeket karolnak fel. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert csak öt, vagy hat ember képeit állították ki.

Borzasztó izgatott voltam, mert még soha nem látta idegen, a képeimet.

Az egyik képemet, egy étterem tulajdonosa vásárolta meg, hihetetlen boldog voltam, hogy eladtam, az első képemet. Az ő étterme falára került, ahol különböző rendezvényeket, előadásokat, művész esteket, még barista képzést is szoktak tartani.

Miután én is ott voltam, a galéria megnyitón, felkért, hogy ha lehet, személyesen vigyem el a képet, mert lenne egy ajánlata, a számomra. Kétkedve fogadtam, a felkérést, de végül igent mondtam.

Az étterem, hangulatos, meghitt, minden fából volt, a padló, a pult, az ablakon vörös függönyök lógtak. Valami elmondhatatlan volt, a hangulatában.

Az étterem egyik fala, teljesen üres volt, és ez várt rám! Az ajánlat az volt, hogy fessem ki, az üresen várakozó falat. Hihetetlen ajánlat volt, először el sem akartam hinni, és álltam értetlenül, hogy miért pont én!?

Sokat gondolkodtam, hogy mit is fessek a falra. Végül, a hangulatot tükrözve, és hogy az emberek, a kedvenc témám, így úgy döntöttem, hogy egy étterem részletet fogok készíteni a falra.

Minden apró hangulatelemmel egyben, a sarokban álló zongorától, a bárpultnál sorban álló emberektől, a táncos lányokig mindent.

Hónapokig készítettem, míg végül tökéletesnek mondhattam a művemet! Ekkora festővásznat még soha nem láttam, és az én művem volt rajta, hihetetlen.

Az étterem tulaja, Jani, nagyon elégedett volt. Persze, ennél nagyobb reklámot nem is kívánhattam volna magamnak, mint egy egész étterem fala az én művem.

Számtalan megrendelésre tettem szert, rengeteg megrendelést kaptam.

Persze, mondanom sem kell, hogy Jani, miután hónapokig odajártam, hiányolni kezdett, és randevúzni kezdtünk. meglepetésemre, persze, hogy az étterembe mentünk az első randevúra, gyertyafényben is megnézhettem a művemet. Jani volt, a szakács, csak mi voltunk az étteremben, azt hiszem, ez volt életem egyik legromantikusabb estéje.

A művészek olyan mások. Ismerek, egy olyan férfit, ami majdhogynem elvontnak számít szerintem. De azt hiszem, minden művész, egy kicsit az. Neked vannak művész barátaid? Az egyik kedves barátnőm Kati vonzódik kicsit ezekhez a dolgokhoz.

Emlékszem, középiskolás voltam, mikor jártam körülbelül fél évig ipar művészeti iskolába. Hát meg kell, hogy mondjam, valahogyan az öltözködésük is másmilyen. Én azt gondolom, sokan a divat ismerete hiányában vesznek fel minden féle ruhát, vagy éppen aggatnak magukra, de az is előfordulhat, hogy a nagyobb figyelem miatt. Valahogy az öltözékén is látszik, ha valaki művész.

Már az iskolában is előfordult, hogy volt egy két színes egyéniség.

Ne gondold, hogy nekem bármi bajom is lenne velük, csak olyan mások.

A tervezőket például szeretem. Sőt, az egyik kedves barátom is tervező. Igaz nem pont a ruhák érdeklik, de itthon nem is biztos, hogy nagy jövője lenne ebben a szakmában. Számítógép segítségével tervez meg különböző megrendelésre ruhákat. Persze ő csak a tervezés részével foglalkozik, magát a ruhát, vagy bár mit, amit tervez, azt más készíti el. Nagyon érdekes dolgokat készít, ez a része, kimondottan tetszik.

Utoljára, amikor beszéltünk, éppen egy versenyre tervezett egyedi ruhát, a fellépő csoportnak.

Néha, ha nem valami nagyon elvont kiállítás van, még meg is szoktam nézni, sőt barátnőm unszolására, aki rajong ezekért a dolgokért, még el is szoktunk menni művész kávézóba. Mivel egy hónapban egyszer van csak ilyen összejövetel – ami számomra azért jó- és két nap múlva lesz az aktuális havi már várom, hogy Kati mikor kezd el nyaggatni miatta.

Közben eltelt unalmas három nap, persze a művészkávézóba elmentünk, de meglepően jó volt. Most a motorosok volt a téma, a bőr, a vele való munka, tervezés… egész jól éreztem én is magam.

Az egyik fura figura, hosszú hajú, kicsit a rock, és a punk keveréke, talpig bőr szerkóban jött –így ő volt az alany- még egy igazán mutatós motoros cipő is volt rajta.

Soha nem éreztem magamban semmi művészetet, még igazán kreatívnak sem mondhatom magam, sőt az ollót sem veszem szívesen a kezembe, ha nem muszáj. Én mindig is a sport szerelmese voltam. Nem tudok egy helyben megmaradni, mindig mozgásban vagyok, de Kati kedvéért természetesen egy hónapban egyszer –ha nem sikerül kibújni alóla- akkor elkísérem, cserébe pedig ő eljön velem néha egy-egy meccset megnézni.

Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nem azok az emberek közé tartoztam, akik tudták gyerekként, hogy mik szeretnének lenni, ha felnőnek.? Te emlékszel rá, hogy még mi szerettél volna lenni?

Az első elképzelések

Annyi minden szerettem volna már lenni, hogy csak, na. Mindig voltak sláger szakmák, amik éppen tetszettek.

Ha az emlékeim nem csalnak, akkor, mint sokan abban az időben, sztyuárdesz szerettem volna elsőként lenni. Sokszor el is képzeltem, amiket a filmekben láttam, hogy milyen lesz majd repülni.? Vajon tetszeni fog-e, és a szokásos pilóta kosztümömben hogyan fogok fel alá sétálgatni. Vicces gondolatok, még utólag is mosolygok, amikor felidézem.

Persze, az idő múlásával, ez a gondolatom, nem annyira volt szimpatikus, és a követelmények sem tetszettek, így lemondtam róla. Aztán, a következő az volt, hogy kutyakozmetikus leszek. Ez ismét biztos sokak arcára mosolyt csal, de tényleg ez volt az álmom. Emlékszem, a szüleimtől az egyik születésnapomra még egy könyvet is kaptam, ami arról szól, hogy hogyan kell a kutyákat megnyírni, és hogy mit miért kell csinálni, és hogyan? Már csak egy kutya hiányzott, az idilli álmomhoz, akin gyakorolhatnék. Gondolom, a sors hozta úgy, hogy véletlen se legyen kutyám, igaz szerencsétlennek, biztosan büntetés lett volna, a tízemeletes hetedik emeletén tölteni az életét, a négy fal között.

Mindig is szerettem az állatokat. Volt papagájom, aranyhörcsögöm, húsvéti nyulam, de még halaim is. Nyúl több alkalommal is, volt köztük szobatiszta is, nagyon helyesek voltak.

Azért az emeletes ház, nem egy állatbarát otthon, erre, ahogy nőttem én is rájöttem, persze előtte győzködtek, de nem túl sok sikerrel, és sajnáltam őket.

A jövő körvonalai

Miután, a gyerekkori álmok kezdtek elhalványulni, és el kellett komolyan gondolkodnom azon, hogy mit is szeretnék magammal kezdeni, kezdtem úgy érezni, hogy lassan felnövök. Azért, azt gondolom, kevesen tudják eldönteni, az általános iskola utolsó éveiben, hogy mi az a munka, amit szívesen dolgoznának, egész életük során csinálni szeretnének.? Te tudtad mi akarsz lenni, 14 évesen?

Tovább kellett tanulni, szakmát kellett választanom, végül a informatika mellett döntöttem. Azt gondoltam, azét innen csak lehet valami jövő, és ha nem is akarok ebben a szakmában dolgozni, azért hasznos dolgot tanulok.

A középiskolai évek

Az első két évről, különös dolgot nem tudok mesélni. Új iskola, új barátok, beilleszkedés, tanulás. Az elején elég sokan voltunk, majd 35, és mindenki vad volt, éretlen, és persze elég rossz is, a maga módján. A tanárok, sora feladták, de az első év felénél, az osztály bontása, és pár gyermek eltanácsolása után, kezdett, a helyzet normalizálódni. Második évre, teljesen összecsiszolódtunk, és jó kis csapat lett belőlünk. Nagyon jó osztályfőnökünk volt, kiállt mindig mellettünk.

A középiskolai vizsgát sikeresen letettem, persze voltak tantárgyak, amiket kimondottan nem szerettem, de nem kívánságműsor volt.

Nyelvet viszont szerettem tanulni. Németből nem is kellett vizsgát tennem, hiszen már 17 évesen, középfokú nyelvvizsgám volt.

Természetesen, a szüleim segítségével, tovább tanultam, és főiskolára mentem.

A nagybetűs élet

A beilleszkedés nem ment nehezen, hiszen már előtte kollégista voltam, és könnyű dolgom volt. Persze, azért voltak nehézségek. Az ebéd, valami förtelem volt, így második évben már közösen a csajokkal, úgy döntöttünk, hogy lakást bérelünk, és magunk főzünk, és vásárolunk olyasmit, amit megeszünk.

Itt kezdtem érezni, hogy hamarosan felnőtté válok. Elkezdtem a tanulás mellett, magán órákat is adni, és még nyelvet tanulni.

A meglévő angol, és német mellé, mivel mindig is szerettem volna megtanulni olaszul, beiratkoztam egy budapesti nyelviskolába, hogy megtanuljak olaszul.

Már alig vártam az órákat. Szüleim, lelkesedésemet támogatva, születésnapomra, egy olasz egy hetes nyaralással leptek meg. Mikor a csajoknak elújságoltam, teljesen fel voltak dobva, és ki ne lenne oda a nap barnította, sármos olasz férfiakért, a tengerpartért, megbeszéltük, hogy ők is csatlakoznak hozzánk, így négyen utazunk majd.

Nagyon vártam, a fősui végét, és a nyarat. Július közepén foglaltunk szállást, az mindenkinek jó időpont volt, a nyár kellős közepe, forróság, tengerpart.

Soha nem ültem még repülőn, így rettenetesen izgultam, hogy milyen érzés lesz, vajon bírni fogom-e? De el kell, hogy mondjam, csodás érzés volt repülni, szikrázó napsütésben, mindenek felett, és minden olyan picinek tűnt onnan fentről. Már ez az élmény megalapozta a nyaralásunkat.

A tengerpart gyönyörű volt, a homok puha… életem egyik legmeghatározóbb élménye volt.

Legszívesebben haza se jöttem volna. A főiskolát elvégeztem, de még mindig nem tudtam, hogy mit is kezdjek magammal igazán?. Diplomával a kezemben, hazaköltöztem Budapestre.

Sok helyre beadtam az önéletrajzomat, de a megfelelő állás, csak nem akart az ölembe hullani. Mivel az idő folyamán, az olasz nyelvet is elég jól elsajátítottam, úgy döntöttem, hogy teszek, egy olasz nyelvvizsgát is, és a három nyelv megfelelő ismeretének a segítségével, biztosan felvesznek valami jó helyre?.

Körülbelül fél év után, behívtak, egy elég jól menő céghez, egy elbeszélgetésre. Nagyon vártam a találkozót, reményekkel teli, mert tudtam, hogy jó hírű cég, és mindig fejlesztenek valamit, terjeszkednek. Az elbeszélgetésen, nagyon megdöbbentem, mikor bemutattak, egy olasz fiatalembernek, akivel társalognom is kellett, természetesen olaszul. Nagyon kedves, szimpatikus volt, kevés szakmai nyelvet használva, de nagyon jól megértettük egymást. Persze, nem vártam, hogy azonnal kapjak választ, de reménykedtem kicsit, hogy a 15 jelentkezőből talán én leszek a számukra megfelelő.? Talán két nap múlva telefonáltak, mikor közölték, hogy átestem az első fordulón, és be kellene mennem egy próbanapra.

Ma már határozottan kijelenthetem, hogy van munkám. A cég meghatározó munkatársa lettem. Nagy szerencsém volt, hogy tanultam olaszul, mert ez volt a mellettem szóló érv, és hogy az új olasz partnernek is én voltam a legszimpatikusabb.

Tehát összesítve, elmondhatom, megérte tanulni, és több nyelvismeretet szerezni. Mostanra betérült a sok tanulás, hiszen, egy jó munkahelyem van, és lassan haladok, a ranglétrán is felfelé. Úgy érzem, az életem végre a sikeres mederben van.