Néhány éve elmondhatom magamról, hogy nem csak művész vagyok, de vállalkozó is. Nyitottam ugyanis egy kis élményfestő műhelyt a legjobb barátnőmmel közösen, ahol mindenféle művészeti foglalkozásokat tartunk gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Imádok a műhelyben dolgozni, mert mindig rengeteg kedves emberrel találkozom, és azzal foglalkozhatok, amit szeretek, a művészettel. És a vállalkozás egyengetését is szívesen csinálom, mert hiszen olyan, mintha a saját gyerekemet nevelném. Ráadásul mindezt a legjobb barátnőmmel közösen.
Vállalkozásunk számára nagyon fontos a környezettudatosság. A műhelyben ugyan sok papírt használunk, de igyekszünk mindent, amit lehet újrahasznosítani, és a festékekből is környezetbarát márkát használunk. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium EU-s forrásból pályázatot hirdet kis- és középvállalkozások számára, napelemes rendszerek kiépítésére. A napelem támogatást legalább három éve működő vállalkozások nyerhetik el, az 1,5 és 3 millió forint közötti összeg pedig vissza nem térítendő. Rögtön tudtam, hogy ez egy csodálatos lehetőség a műhely számára, hogy még zöldebbé válhasson. Nyomban fel is hívtam a barátnőmet és üzlettársamat, Zitát, hogy elmondjam neki a jó hírt. Csalódottságomra ő nem reagált rá olyan kitörő örömmel, mint én.
– Így is rengeteg dolgom van, nem tudok még pályázatírással is foglalkozni – mondta.
– Jó, akkor megcsinálom én, neked semmi dolgod – mondtam kissé sértődötten, mire ő sóhajtott:
– Úgy is nekem kell majd megcsinálni, ahogy mindent nekem kell.
Ez rosszul esett. Nem csak azért, mert nem igaz, és tudtam, ő is tudja, hogy nem igaz, de azért is, mert az apró nézeteltéréseken kívül nem volt még igazi konfliktusunk. Ekkor viszont úgy tűnt, ez elkerülhetetlen. Javasoltam, hogy találkozzunk élőben, és beszéljük meg, mi bántja.
Másnap reggel a műhelyben találkoztunk. Mikor megkérdeztem, mi a baja igazából, előadta, hogy szerinte semmi szükségünk napelemekre, tök felesleges az egész, és ezért semmi kedve a napelem támogatással foglalkozni, ami csak plusz munka lenne. Arra gyanakodtam, hogy Zita nem sok mindent tud a napelemekről általában, ezért mutattam neki egy oldalt, ahol mindent részletesen leírnak. Javasoltam, hogy tanulmányozza át később, de elöljáróban elmondtam neki én is, amit tudok a napelemekről. Azzal érveltem, hogy rengeteget spórolhatnánk vele, és hogy milyen sokat tehetnénk így a Földért. Elmondtam azt is, hogy a vállalkozás nagy eséllyel megnyerné a napelem támogatást, mert megfelel minden kritériumnak, és a napelemek beszerelésére is éppen alkalmas az épületünk. Ezért nem végeznénk felesleges munkát, hogy ha megírnánk a pályázatot. Ráadásul nincs oka aggódni, mindent megcsinálok egyedül, csak a beleegyezésére van szükségem, mint üzleti partner.
Zita egy darabig csak hallgatott és böngészte a napelemes oldalt a telefonján. Aztán váratlanul elsírta magát.
– Ne haragudj – mondta. – Nem miattad van. Nem igaz, hogy folyton csak én dolgozom. És ez a napelem támogatás tök jó ötlet.
Kiderült, hogy szakított vele a barátja néhány napja, de ezt eddig még nem mondta el senkinek. Így már érthető volt, miért volt annyira morcos, és miért fogadta olyan rosszul a javaslatomat. Hogy megvigasztaljam, elvittem reggelizni és közben átbeszéltük a dolgokat. Sajnáltam, hogy nem mondta el korábban, de megértettem, hogy nehéz volt neki.
Nem egyszerű néha, ha a legjobb barátnőd az üzlettársad is. De szerencsére elég erős a kapcsolatunk ahhoz, hogy ezeket a problémákat megbeszéljük, és túllépjünk rajtuk. És valószínűleg ezért működik olyan jól a vállalkozásunk.
A napelem támogatást természetesen megpályáztuk, mert Zita is elismerte, hogy jó ötlet, és sokat nyerhetünk vele. Felajánlotta, hogy segít megírni a pályázatot, de nem hagytam, és ahhoz is ragaszkodtam, hogy kivegyen egy hét szabadságot. Tudtam, hogy a szakítás megviselte, és hogy jót fog tenni neki egy kis pihenés. Sajnos cserébe nekem most kétszer annyit kell dolgoznom, és még a pályázatot is meg kell írnom mellette. De nem bánom. Tudom, hogy megéri.
A Földünkért sosem lehet eleget tenni. Mindig van valami, amin tudunk változtatni, hogy fenntarthatóbb és zöldebb életet éljünk. A műhelyben a napelem volt a következő lépés. Persze sokan mondhatnák, hogy ugyan, mi köze a művészetnek a környezetvédelemhez. De sajnos azt kell mondanom, hogy mára mindennek köze van a környezetvédelemhez. Napjaink legégetőbb kérdése a klímaváltozás. Mindenkinek ki kell vennie a részét a Földünk megóvásában. A művészeket pedig éppúgy érdekli a Földünk jövője, mint bárki mást. Sőt, a művészek, mint társadalmi kérdésekre érzékeny egyének, mindig is azon voltak, hogy a fontos és égető problémákra felhívják a figyelmet. Ilyen a globális felmelegedés is. Mára már rengeteg művész foglalkozik ezzel a témával. Sokszor a workshopokon is előhozzuk ezt a témát, és a legtöbben szívesen foglalkoznak vele.
Persze nem ez az egyetlen oka, hogy megpályázzuk a napelem támogatást. Tudjuk, hogy jót tenne az üzlet imázsának, és sokat is tudnánk vele spórolni, hiszen a szolgáltató kifizeti a termelt áramot. Így több esélyünk lenne minél tovább fennmaradni és csinálni a műhelyet, amit imádunk.
A művészet és a környezetvédelem
Néhány éve elmondhatom magamról, hogy nem csak művész vagyok, de vállalkozó is. Nyitottam ugyanis egy kis élményfestő műhelyt a legjobb barátnőmmel közösen, ahol mindenféle művészeti foglalkozásokat tartunk gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Imádok a műhelyben dolgozni, mert mindig rengeteg kedves emberrel találkozom, és azzal foglalkozhatok, amit szeretek, a művészettel. És a vállalkozás egyengetését is szívesen csinálom, mert hiszen olyan, mintha a saját gyerekemet nevelném. Ráadásul mindezt a legjobb barátnőmmel közösen.
Vállalkozásunk számára nagyon fontos a környezettudatosság. A műhelyben ugyan sok papírt használunk, de igyekszünk mindent, amit lehet újrahasznosítani, és a festékekből is környezetbarát márkát használunk. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium EU-s forrásból pályázatot hirdet kis- és középvállalkozások számára, napelemes rendszerek kiépítésére. A napelem támogatást legalább három éve működő vállalkozások nyerhetik el, az 1,5 és 3 millió forint közötti összeg pedig vissza nem térítendő. Rögtön tudtam, hogy ez egy csodálatos lehetőség a műhely számára, hogy még zöldebbé válhasson. Nyomban fel is hívtam a barátnőmet és üzlettársamat, Zitát, hogy elmondjam neki a jó hírt. Csalódottságomra ő nem reagált rá olyan kitörő örömmel, mint én.
– Így is rengeteg dolgom van, nem tudok még pályázatírással is foglalkozni – mondta.
– Jó, akkor megcsinálom én, neked semmi dolgod – mondtam kissé sértődötten, mire ő sóhajtott:
– Úgy is nekem kell majd megcsinálni, ahogy mindent nekem kell.
Ez rosszul esett. Nem csak azért, mert nem igaz, és tudtam, ő is tudja, hogy nem igaz, de azért is, mert az apró nézeteltéréseken kívül nem volt még igazi konfliktusunk. Ekkor viszont úgy tűnt, ez elkerülhetetlen. Javasoltam, hogy találkozzunk élőben, és beszéljük meg, mi bántja.
Másnap reggel a műhelyben találkoztunk. Mikor megkérdeztem, mi a baja igazából, előadta, hogy szerinte semmi szükségünk napelemekre, tök felesleges az egész, és ezért semmi kedve a napelem támogatással foglalkozni, ami csak plusz munka lenne. Arra gyanakodtam, hogy Zita nem sok mindent tud a napelemekről általában, ezért mutattam neki egy oldalt, ahol mindent részletesen leírnak. Javasoltam, hogy tanulmányozza át később, de elöljáróban elmondtam neki én is, amit tudok a napelemekről. Azzal érveltem, hogy rengeteget spórolhatnánk vele, és hogy milyen sokat tehetnénk így a Földért. Elmondtam azt is, hogy a vállalkozás nagy eséllyel megnyerné a napelem támogatást, mert megfelel minden kritériumnak, és a napelemek beszerelésére is éppen alkalmas az épületünk. Ezért nem végeznénk felesleges munkát, hogy ha megírnánk a pályázatot. Ráadásul nincs oka aggódni, mindent megcsinálok egyedül, csak a beleegyezésére van szükségem, mint üzleti partner.
Zita egy darabig csak hallgatott és böngészte a napelemes oldalt a telefonján. Aztán váratlanul elsírta magát.
– Ne haragudj – mondta. – Nem miattad van. Nem igaz, hogy folyton csak én dolgozom. És ez a napelem támogatás tök jó ötlet.
Kiderült, hogy szakított vele a barátja néhány napja, de ezt eddig még nem mondta el senkinek. Így már érthető volt, miért volt annyira morcos, és miért fogadta olyan rosszul a javaslatomat. Hogy megvigasztaljam, elvittem reggelizni és közben átbeszéltük a dolgokat. Sajnáltam, hogy nem mondta el korábban, de megértettem, hogy nehéz volt neki.
Nem egyszerű néha, ha a legjobb barátnőd az üzlettársad is. De szerencsére elég erős a kapcsolatunk ahhoz, hogy ezeket a problémákat megbeszéljük, és túllépjünk rajtuk. És valószínűleg ezért működik olyan jól a vállalkozásunk.
A napelem támogatást természetesen megpályáztuk, mert Zita is elismerte, hogy jó ötlet, és sokat nyerhetünk vele. Felajánlotta, hogy segít megírni a pályázatot, de nem hagytam, és ahhoz is ragaszkodtam, hogy kivegyen egy hét szabadságot. Tudtam, hogy a szakítás megviselte, és hogy jót fog tenni neki egy kis pihenés. Sajnos cserébe nekem most kétszer annyit kell dolgoznom, és még a pályázatot is meg kell írnom mellette. De nem bánom. Tudom, hogy megéri.
A Földünkért sosem lehet eleget tenni. Mindig van valami, amin tudunk változtatni, hogy fenntarthatóbb és zöldebb életet éljünk. A műhelyben a napelem volt a következő lépés. Persze sokan mondhatnák, hogy ugyan, mi köze a művészetnek a környezetvédelemhez. De sajnos azt kell mondanom, hogy mára mindennek köze van a környezetvédelemhez. Napjaink legégetőbb kérdése a klímaváltozás. Mindenkinek ki kell vennie a részét a Földünk megóvásában. A művészeket pedig éppúgy érdekli a Földünk jövője, mint bárki mást. Sőt, a művészek, mint társadalmi kérdésekre érzékeny egyének, mindig is azon voltak, hogy a fontos és égető problémákra felhívják a figyelmet. Ilyen a globális felmelegedés is. Mára már rengeteg művész foglalkozik ezzel a témával. Sokszor a workshopokon is előhozzuk ezt a témát, és a legtöbben szívesen foglalkoznak vele.
Persze nem ez az egyetlen oka, hogy megpályázzuk a napelem támogatást. Tudjuk, hogy jót tenne az üzlet imázsának, és sokat is tudnánk vele spórolni, hiszen a szolgáltató kifizeti a termelt áramot. Így több esélyünk lenne minél tovább fennmaradni és csinálni a műhelyet, amit imádunk.