Kiskoromban elterveztem, hogy majd művészeti iskolába szeretnék menni, mert mindig is érdekelt a művészet. A családomban is vannak olyanok, akik ezzel foglalkoznak, akár hobbi szinten is. A bátyámnak például van egy saját együttese, ő a gitáros. Őt már kiskora óta nagyon érdekelt a zene, de engem is, így én már kiskoromban elkezdtem zongorázni. Azóta is csinálom, és nagyon szeretem. Aztán végül tényleg egy művészeti suliba mentem, ahol rengeteg új dolgot tanultam. Nagyon élveztem és örültem, hogy végül is erre a pályára terelt az élet, vagy legalább is, hogy ezt választottam. Mindig is fontosnak tartottam, hogy az ember olyasvalamivel foglalkozzon, ami érdekli. Nehéz lehet úgy élni, hogy egy életen át az embernek olyan munkája van, amit nem szeret és már beleunt. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy küzdeni fogok az álmaimért, és nem fogom hagyni soha, hogy bárki vagy bármi is eltántorítson.
Nemrég volt az én esküvőm is, amit nagyon izgatottan vártam már azóta, mióta a párom, aki már ugye a férjem, megkérte a kezem. Rögtön gondolkozni is kezdtem, hogy milyen menyasszonyi ruhám legyen majd. Sok üzletben voltam és sok ruhát felpróbáltam, azonban azok a menyasszonyi ruhák nem feleltek meg teljesen annak, amit én elképzeltem. Éppen ezért akkor úgy döntöttem, hogy varratni fogok magamnak egy ruhát. Tudtam, hogy sokba fog kerülni, de spóroltam rá, és ezért végül is belevágtam. Megvoltak már a terveim, hogy milyen menyasszonyi ruhát szeretnék, és ezt sikerült meg is beszélni a varrónővel, aki egy az egyben elkészítette azt a ruhát, amit én megálmodtam magamnak. Nagyon örültem neki, boldogságomban még el is sírtam magam. Annyira gyönyörű volt a ruhám, hogy mindenkinek elállt tőle a lélegzete. És pont ezt a reakciót vártam, ezért nagyon boldog voltam.
Aztán az esküvőm után sokat gondolkoztam azon, hogy esküvő szervező is szívesen lennék, hiszen nagyon élveztem azt is, amikor a saját esküvőmet terveztem meg. Nem csak arra fektettem nagy hangsúlyt, hogy a menyasszonyi ruhák között válogassak, hanem arra is, hogy az egész esküvő profi módon meg legyen szervezve. Ugyan volt hozzá segítségem, az anyukám és a legjobb barátnőm is sokat segített, illetve a férjem is kivette benne a részét és ő is élvezte. Már az elején megbeszéltük, hogy közösen szervezzük meg az esküvőnket, és ne csak az én dolgom legyen, mert úgy nem az igazi.
Sok mindent elintézett ő is és mindig kikértük egymás véleményét. Egész jó tempóban haladtunk végig, így nem volt semmi stressz és semmivel nem kellett sietnünk. Mivel ő szakács, ezért az ételek kiválasztásában nagyon sokat segített és sikerült egy olyan menüsort kiválasztania, ami minden egyes embernek ízlett, aki ott volt. És a mennyiséget is sikerült pont úgy eltalálni, hogy ne nagyon kelljen utána sok kaját kidobni vagy elcsomagolni. Úgyhogy ezt is simán megoldottuk.
Ahhoz képest, hogy a menyasszonyi ruhák próbálása milyen hosszadalmas volt, egész jól tűrtem, és tök jól szórakoztam közben. Volt néhány, ami nagyon borzalmasan állt, még jót is nevettem magamon, ahogy megláttam magamat a tükörben. Voltak olyan ruhák is, amik fent passzoltak, de a szoknya része borzalmas volt, vagy éppen pont fordítva. Pont emiatt döntöttem úgy, hogy akkor inkább varratok magamnak ruhát, mert így aztán az örökkévalóságig keresgélhetek, arra meg se időm, sem energiám. Nem is tudom, hogy tudnak a nők hónapokig menyasszonyi ruhákat próbálgatni. Mindenesetre jó muri volt, tetszett, de azért még egyszer nem állnék neki. A szervezés részét sokkal jobban élveztem, éppen ezért is gondoltam úgy, hogy mi lenne, ha megcsinálnék egy képzést, ahol megtanítják minden fortélyát az esküvő szervezésnek.
Körbekérdezősködtem az ismerőseim között, hogy van-e valakinek ismerőse, aki elvégzett-e már ilyen képzést, vagy, hogy nekik mi a véleményük róla. Sokan ajánlották, volt pár ismerősöm, aki ismert olyanokat, akik hasonló képzést elvégeztek. Megkaptam az ő elérhetésüket, és velük is beszéltem. Egész izgalmasan hangzik a képzés, lehet, hogy a jövőben valamikor meg fogom próbálni, aztán ki tudja. A végén még esküvő szervező is lesz belőlem.
Menyasszonyi ruhák után esküvő szervezés?
Kiskoromban elterveztem, hogy majd művészeti iskolába szeretnék menni, mert mindig is érdekelt a művészet. A családomban is vannak olyanok, akik ezzel foglalkoznak, akár hobbi szinten is. A bátyámnak például van egy saját együttese, ő a gitáros. Őt már kiskora óta nagyon érdekelt a zene, de engem is, így én már kiskoromban elkezdtem zongorázni. Azóta is csinálom, és nagyon szeretem. Aztán végül tényleg egy művészeti suliba mentem, ahol rengeteg új dolgot tanultam. Nagyon élveztem és örültem, hogy végül is erre a pályára terelt az élet, vagy legalább is, hogy ezt választottam. Mindig is fontosnak tartottam, hogy az ember olyasvalamivel foglalkozzon, ami érdekli. Nehéz lehet úgy élni, hogy egy életen át az embernek olyan munkája van, amit nem szeret és már beleunt. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy küzdeni fogok az álmaimért, és nem fogom hagyni soha, hogy bárki vagy bármi is eltántorítson.
Nemrég volt az én esküvőm is, amit nagyon izgatottan vártam már azóta, mióta a párom, aki már ugye a férjem, megkérte a kezem. Rögtön gondolkozni is kezdtem, hogy milyen menyasszonyi ruhám legyen majd. Sok üzletben voltam és sok ruhát felpróbáltam, azonban azok a menyasszonyi ruhák nem feleltek meg teljesen annak, amit én elképzeltem. Éppen ezért akkor úgy döntöttem, hogy varratni fogok magamnak egy ruhát. Tudtam, hogy sokba fog kerülni, de spóroltam rá, és ezért végül is belevágtam. Megvoltak már a terveim, hogy milyen menyasszonyi ruhát szeretnék, és ezt sikerült meg is beszélni a varrónővel, aki egy az egyben elkészítette azt a ruhát, amit én megálmodtam magamnak. Nagyon örültem neki, boldogságomban még el is sírtam magam. Annyira gyönyörű volt a ruhám, hogy mindenkinek elállt tőle a lélegzete. És pont ezt a reakciót vártam, ezért nagyon boldog voltam.
Aztán az esküvőm után sokat gondolkoztam azon, hogy esküvő szervező is szívesen lennék, hiszen nagyon élveztem azt is, amikor a saját esküvőmet terveztem meg. Nem csak arra fektettem nagy hangsúlyt, hogy a menyasszonyi ruhák között válogassak, hanem arra is, hogy az egész esküvő profi módon meg legyen szervezve. Ugyan volt hozzá segítségem, az anyukám és a legjobb barátnőm is sokat segített, illetve a férjem is kivette benne a részét és ő is élvezte. Már az elején megbeszéltük, hogy közösen szervezzük meg az esküvőnket, és ne csak az én dolgom legyen, mert úgy nem az igazi.
Sok mindent elintézett ő is és mindig kikértük egymás véleményét. Egész jó tempóban haladtunk végig, így nem volt semmi stressz és semmivel nem kellett sietnünk. Mivel ő szakács, ezért az ételek kiválasztásában nagyon sokat segített és sikerült egy olyan menüsort kiválasztania, ami minden egyes embernek ízlett, aki ott volt. És a mennyiséget is sikerült pont úgy eltalálni, hogy ne nagyon kelljen utána sok kaját kidobni vagy elcsomagolni. Úgyhogy ezt is simán megoldottuk.
Ahhoz képest, hogy a menyasszonyi ruhák próbálása milyen hosszadalmas volt, egész jól tűrtem, és tök jól szórakoztam közben. Volt néhány, ami nagyon borzalmasan állt, még jót is nevettem magamon, ahogy megláttam magamat a tükörben. Voltak olyan ruhák is, amik fent passzoltak, de a szoknya része borzalmas volt, vagy éppen pont fordítva. Pont emiatt döntöttem úgy, hogy akkor inkább varratok magamnak ruhát, mert így aztán az örökkévalóságig keresgélhetek, arra meg se időm, sem energiám. Nem is tudom, hogy tudnak a nők hónapokig menyasszonyi ruhákat próbálgatni. Mindenesetre jó muri volt, tetszett, de azért még egyszer nem állnék neki. A szervezés részét sokkal jobban élveztem, éppen ezért is gondoltam úgy, hogy mi lenne, ha megcsinálnék egy képzést, ahol megtanítják minden fortélyát az esküvő szervezésnek.